Tudom, hogy elég rég volt friss, és még kicsit késöbb is lesz, amit sajnálok. Mindez azért van, mert egy új történeten dolgozok, ami szerintem sokkal jobb lesz. Úgyhogy az oldal egy ideig szünetelni fog, mert minden szabad időmben az új történeten dolgozok, ami, ha minden jól megy pár hét múlva felkerül.
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 3., kedd
Újabb díjak
Sziasztok!
Újabb díjakat kaptam. Hármat most, egyet pedig régebben, csak eddig mindig közbejött valami ami miatt nem tudtam kirakni.
Nagyon szépen köszönöm a díjakat Szilvinek és Klaudyának!
Érdekfeszítő love story díj, Blogger szépe díj, Az én legkedvesebb kommentelő(im) díj és végül a Kimagasló tehetségek díja.
És a hat ember akiknek tovább küldöm (lehet,hogy már megkapták, de szerintem megérdemlik mégegyszer):
Lizzie:Ébredés
Ivi:A harmadik uralkodóház
Lyla & Felisha Wilde:A kép lelke
Alice Carror és Kizzy:Fulladás
Luca:If we meet again
Melody:Fellegek felett
2010. július 25., vasárnap
Díjak
Kaptam még két díjat!
Nagyon szépen köszönöm Szilvinek!
6 ember akiknek küldöm:
Lyla & Felisha Wilde:http://a-kep-lelke.blogspot.com/
5 dolog rólam:
-Szeretnék egyszer eljutni New Yorkba
-Nagyon szeretek olvasni
-két éve teniszezek
-rettentően szeretek vásárolni
-a barátnőim mindennél fontosabbak nekem
2010. július 18., vasárnap
A szív hatalma- ötödik fejezet
Meghoztam az ötödik fejezetet. Remélem nagyon fog nektek tetszeni!
A múlt
(Emma)
Kellemes érzés sötétbe burkolózva elbújni a fájdalom elől. Tudtam már nem sokáig maradhatok ebbe az állapotba. A fejem már kezdett kitisztulni. Minden testrészemet súlyosnak éreztem. Nagy nehezem sikerült kinyitnom a szememet, de azon nyomban visszacsuktam. A sötétség után minden túl élénk volt körülöttem. Újra próbálkoztam. Most sikerült. A szobámba feküdtem. Körülnéztem a helyiségben. Nem messze az ágyam előtt, Alec ült törökülésben. Szeme csukva volt, egy izma sem mozdult, mint aki erősen koncentrál valamire. Megérezhette, hogy őt bámulom, mert azonnal kinyitotta a szemét és odaugrott hozzám.
- Jól vagy?- hangja tele volt aggodalommal.
Az agyam megtelt az elmúlt óra eseményeivel. Egy vámpír támadott meg. Újra átéreztem azt az ijedséget, hogy meghalok, és többé nem láthatom Alecet. Erre a gondolatra zokogni kezdtem. Egész testem rázkódott a sírástól. Alec leült az ágyam szélére,simogatni kezdte a fejemet. Nekem ez nem volt elég. Azonnal az ölébe ültem, fejemet a mellkasára hajtottam. Testtartása megmerevedett, de azon nyomban el is ernyedt. Óvatosan átölelt és ringatni kezdett, mint egy kisbabát.
- Sss, nem lesz semmi baj. Amíg én itt vagyok, nem eshet bántódásod.
- Sajnálom- ebben az egy szóban ott volt minden megbánás amiatt, hogy mekkora gondot okoztam az elmúlt napokban.
Szúró fájdalmat éreztem a nyakamnál. Kezemmel kitapintottam azt a pontot ahol fájt. Alec észrevette a mozdulatomat.
- Ott harapott meg téged. Szerencsére időbe érkeztem és így nem ölt meg téged. A mérget is időben sikerült kiszívni, így nem leszel vámpír.
- Mi történt?- Kirázott a hideg arra a gondolatra, hogy megölték, de még jobban, ha arra gondoltam, hogy még él.
- Miután Heidi értesített minket, hogy elszöktél, a Mester Demetrit és engem küldött utánad. Heidi azt is mondta, hogy megtámadott egy másik vérszívó. Aro azt mondta, hogy a támadódat vigyük elé. Amikor kiértünk a rétre és láttam, ahogy bánt téged…- hangja megbicsaklott- azonnal nekiugrottam, nem érdekelt, hogy életben kéne hagynom a férfit. De Dem leállított, hogy inkább veled foglalkozzak, úgyhogy még életben van a pasi. Az uralkodók most vitatják meg, hogy mihez kezdjenek vele.
- Velem mi lesz? Hiszen elárultalak titeket, mikor megszöktem.
- Caius halálra akart ítélni, Marcusnak oly mindegy, Aro pedig úgy okoskodott, hogy ha végeznek veled, akkor fennáll a veszélye annak, hogy ellenük fordulok, viszont rám túl nagy szükség van, így végül megkíméltek téged.
- Tényleg megtennéd értem? Azok után is, hogy olyan bunkó voltam veled?
- Hát persze! Tudom, hogy téged ez nem nagyon érdekel, hisz…- nem hagytam, hogy befejezze, szájon pusziltam. Féltem, hogy fog reagálni ezért adtam csak puszit neki. Felpillantottam arcára, szája mosolyra húzódott, de szeme még mindig távolság tartó volt.
- Nem értem. Mosolyogsz, de a szemed mégsem- duzzogni kezdtem azon, hogy nem bírok kiigazodni a viselkedésén. Ez volt az egyik rossz tulajdonságom. Minden apró dolgon képes voltam megsértődni. A másik, hogy túl kíváncsi voltam.
- Boldog vagyok, hogy megpusziltál, viszont nehéz ilyen közel lennem hozzád, miközben a nyakadból még mindig szivárog egy kis vér.
Kicsit arrébb húzódtam tőle, hogy megkönnyítsem a dolgát.
- Nem akartam megöletni magam, csak azért mentem oda a vámpírhoz, mert elhitette velem, hogy a kishúgom van ott. Tudom butaság volt odamenni, de hiányzik a családom- érzem, hogy a szemem újból megtelik könnyekkel.
- Tudom milyen érzés elveszíteni, akit szeretsz. Amikor négy éves voltam, meghalt az édesanyám, de már nem emlékszem rá- tekintete messzire kalandozott, az emlékeibe. Magam elé képzeltem a gyerek Alecet. Elég élénkre sikeredett. Magam előtt láttam, ahogy fekete ruhában áll és Janet ölelgeti miközben sírnak. Mellettük egy férfi állt, szintén feketében, karjaiban egy egyéves gyereket tartott. Aztán újra a jelenben voltam.
- Volt testvéred Jane-en kívül?- tudom, hogy csak a fantáziám lódult meg és nem a valóságot láttam, de mégis, mintha tényleg a múltat láttam volna, annyira élőnek tűnt.
- Nem. Legalábbis nem emlékszem rá. Miért kérded?
Mielőtt válaszolhattam volna, Heidi lépett a szobámba.
- Gyertek! Aroék meghozták a döntést Greggel kapcsolatban.
Ránézett a nyakamra. Szeme azonnal fekete lett. Alec rájött mi lehet Heidi baja. Gyorsan előkotort a fiókomból egy ragtapaszt és a sebemre tette. A lány szeme szép lassan visszakapta vöröses színét.
Mikor beértünk a főcsarnokba, már mindenki ott volt. Aleckel hátulra álltunk.
- Most, hogy már mindenki itt van, elmondanám a bejelenteni valót. Mint tudjátok Emma ma megpróbált megszökni, de szerencsétlenül egy vámpír karjaiba futott. Demetri és Alec megmentette a lányt és elhozták ide a vérszívót is a kérésemre. Emmának nem esik baja, hiszen valószínűleg a gyász miatt próbált elmenekülni. Greggel kapcsolatban pedig úgy döntöttünk, hogy itt maradhat, ha akar, ugyanis kiderült, hogy tehetséges. Képes mások agyába képeket, szavakat tenni. Például Emmával elhitette, hogy testvére a réten ugrándozik.- Aro szavai hallatán lefagytam- Nos, Greg. Mi a válaszod?
Mondj nemet, kérlek! Fohászkodtam magamban.
- Hát persze, hogy maradok- hallottam a hangját a terem elejéből.
Alecre pillantottam. Arca megkeményedett, száját összeszorította. Láttam rajta, hogy ő sem örül az újdonsült Volturi tagnak.
- Mindenki távozzon, kivéve Chelsea, Alec és Emma. Ti gyertek ide hozzám- rendelkezett Aro.
A többiek elindultak. Mikor Greg odaért mellém megállt. Fejét félrebillentve bámult rám. Szája rémisztő mosolyra húzódott.
„Örülök, hogy maradok. Legalább lesz időnk folytatni a kis játékunkat.” Mondta a gondolataimban. Pár variációt lejátszott nekem, hogy, hogyan is képzeli a folytatást. Mindegyik rémisztő volt.
Mikor látta, hogy sikerült rám hoznia a frászt továbbsétált.
Alec kérdőn nézett rám, hogy mi történt, de én csak megráztam a fejem, hogy semmi. Ha elmondom neki, akkor csak aggódna. Elindultam a trónszékek felé. Nem értettem, mit akarhat Aro hármunktól.
(Alec)
Mikor a Mester mondta, hogy Chelsea-nek is maradnia kell, már sejtettem, hogy mit tervez. Ahogy közeledtünk feléjük, beigazolódott a sejtésem. Hallottam, hogy miről beszél Aro és Chelsea.
- Próbáld meglazítani a köteléket ő és a családja közt és megerősíteni felénk. Úgy megakadályozhatjuk, hogy újra elszökjön- suttogtak, de hála a vámpírhallásomnak, mindent hallottam- Emma, kérlek, add ide a kezed, hadd nézzem meg, mi történt- emelte fel Aro a hangját azonnal, ahogy Em odaért. Miközben Aro úgy tett, mintha nagyon lekötnék őt a lány gondolatai, Chelsea meglazította a köteléket szülei és húga iránt.
(Aro)
Nem nagyon figyeltem a gondolataira, hisz Greg már egyszer mindent megmutatott. Viszont az egyik emlékképére felkaptam a fejem. Ugyanis ez a múltból volt, de nem a saját múltja. Az ikreké volt. Biztos voltam benne, hogy valós, mert mikor Alec-ék idekerültek, ugyanezt láttam az ő fejükben is. Ez lehetetlen, hacsak Emma nem képes látni a mások múltját. Ez hasznos képesség lehet, főleg, hogyha egyszer majd vámpír lesz. Akkor még fel is erősödik az ereje és lehet, hogy meg is tudja majd változtatni a múltat. Gondolatban feljegyeztem magamnak, hogy Emmát nem szabad bántani, és minél előbb vámpírrá kell tenni. Aztán a képen észrevettem Leilát, kisbabaként. Nem. Ennek nem szabad kiderülnie. Soha. Szerencsémre Emma azt hiszi, csak a fantáziája szüleménye a kép. Nem volt időm tovább gondolkodni ezen. Láttam, hogy Chelsea befejezi a munkát. Emma gondolatai is megváltoztak. A családját csak egy régi dolognak tartja, akikkel nem kell már foglalkozni. Elértem a célom, mint mindig. Elégedetten mosolyogtam és elengedtem a leány kezét.
2010. július 17., szombat
Díj
Sziasztok!
Megkaptam életem első díját, aminek nagyon örülök!
Lyla & Felisha Wilde-tól kaptam:http://a-kep-lelke.blogspot.com/(nagyon köszönöm nekik)
7 ember, akiknek tovább küldöm:
4:Lizzie:http://ebredes-lizzie.blogspot.com/
5:Melody:http://fellegekfelett.blogspot.com/
6:Evelyn:http://twilight-evelyn.blogspot.com/
7 dolog rólam:
1:Az Eclipse a kedvenc alkonyat könyvem
2:Kedvenc sorozataim a Gossip girl és a Vampire diaries
3:Kedvenc tantárgyam a matek
4:Kedvenc kajám a brassói
5:Szemüveges vagyok
6:Rettentően szeretek rajzolni
7:Felnőtként szeretnék színésznő lenni
Teendők a díjjal:
1:Meg kell köszönni
2:A logót ki kell tenni a blogra
3:Be kell linkelnem akitől kaptam
4:Megjegyzést kell hagyni náluk
5:Tovább kell adnom 7 embernek
6:hét dolgot mondanom kell magamról
2010. július 15., csütörtök
Ízelítő
Sajnálom, hogy ilyen soká jelentkezem, ráadásul most se frissel, de legalább egy kis ízelítőt hoztam nektek.
Kellemes érzés sötétbe burkolózva elbújni a fájdalom elől. Tudtam már nem sokáig maradhatok ebbe az állapotba. A fejem már kezdett kitisztulni. Minden testrészemet súlyosnak éreztem. Nagy nehezem sikerült kinyitnom a szememet, de azon nyomban visszacsuktam. A sötétség után minden túl élénk volt körülöttem. Újra próbálkoztam. Most sikerült. A szobámba feküdtem.
Úgy néz ki, hogy vasárnap lesz fenn a friss, de lehet, hogy csak kedden, de addigra minden kép.
2010. június 30., szerda
Eclipse
Sziasztok!
Ma voltam a barátnőmmel megnéznia az Eclipse-t.
Aki még nem látta a filmet, ne olvassa tovább, mert lehet, hogy spoiler is van benne!
Szerintem szuperül sikeredett,pedig én úgy ültem be, hogy nem lesz annyira jó.Mert hát szerintem a New moon nem lett valami fantasztikus. Viszont ez minden várakozásomat felülmúlta. A színészek is hitelesebb alakítást nyútottak az előzőkhöz képest. Semmilyen fontos rész nem maradt ki a könyből, csak más sorrendben volt. Ebbe a filmbe tudhattuk meg Rosalie és Jasper életét, amit véleményem szerint jól megoldottak. A harc jelenetek voltak a kedvenceim, a szereplőkkel együtt izgultam, hogy mi lesz, pedig én már tudtam a végét. Ó, és persze ki ne felejtsük a Volturit. Bár keveset szerepeltek, jók voltak. Jane is hozta a szokásos gonosz formáját, mikor Felixet kínozta. Riley, Victoria helyettes féléje nekem az elejétől fogva szimpi volt, annak ellenére, hogy "gonoszat" játszott. Az új Victoriától kicsit féltem, hogy fogja majd játszani a szerepét (mert pár helyen olvastam, hogy nekik nem jött be), de szerintem jó volt. Edward és Jacob piszkálódásai viccesek voltak, főleg mikor a sátorba voltak, és Jacob megjegyezte mikor Bellát melegítette, hogy gyorsabban menne, ha levetkőzne. Mikor Bella behúz Jacobnak, azon is lehetett nevetni. Nem vagyok Jacob párti, de mikor a csontjai eltőrtek, és szenvedett, a szívem szakadt meg érte.
Összegségében, mindenkinek ajánlani tudom.
2010. június 29., kedd
A szív hatalma- negyedik fejezet
Sziasztok!
Miközben ezt a bejegyzést írtam, azokban a percekben töltöttem be a 13-at. Úgyhogy szülinapom alkalmából megajándékozlak titeket egy újabb fejezettel. Remélem tetszeni fog nektek.
A szökés
(Alec)
Mikor beléptem a trónterembe Arot, Marcust és Caiust is ott találtam. Valami harcról vitatkoztak.
- Elnézést a zavarásért, de valamit szeretnék megbeszélni veletek.
- Add a kezed!- mondta sürgetően a Mester.
Odasiettem hozzá és kinyújtottam a kezem. Nagyon reméltem, hogy beleegyezik az ötletembe.
- Alec, én, a részemről belemegyek, de a többiek véleménye is számít. Drága testvéreim! Alec életmódot szeretne változtatni. Át akar térni az állatvérre. Szerintetek megengedjük neki?- fordult oda a testvéreihez.
- Aro, ugye nem gondolod komolyan, hogy hagyjuk neki. Sokkal gyengébb lenne, és a harcoknál nem vennénk hasznát- gondolhattam volna, hogy Caius ki fog akadni.
- Szerintem, amíg rendesen harcol, addig megpróbálkozhat vele, de nem értem, hogy miért akar ennyi év után változtatni a szokásain- remek, Marcus is megengedte.
- A szerelem miatt teszi. Emmába szerelmes- Caius felhorkant. Nem értem, miért gondolja mindenki azt, hogy szerelmes vagyok Emmába. Csak örülnék, ha jobban kedvelne.
- Nos, megfelel ez neked Alec?
- Tessék? Bocsánat nem figyeltem.
- Azt mondtuk, hogy kipróbálhatod az állatvért, viszont ahhoz el kéne menned Cullenékhoz. Carlisle barátommal megbeszélem, hogy mikor mehetsz el hozzájuk.
- Köszönöm nektek.
A Cullen családdal kell töltenem egy kis időt? Kicsit érdekes lesz, de majd kibírom valahogy. Már csak egy kérdés maradt: Hogy fogom közölni ezt a húgommal? Inkább előbb közlöm Emmával a jó hírt. Az legalább nem tűnik veszélyesnek. Elköszöntem a vezetőktől és kisiettem a teremből. Meg kell keresnem Emmát. Útközben még rápillantottam az órára, ami este tizenegyet mutatott. Inkább, holnap beszélek vele. Elindultam a szobám felé. Útközben összefutottam Demetrivel.
- Mi van haver? Hallottam Caiust arról bosszankodni, hogy vega akarsz lenni. Mindezt egy csajért.
- Néha nem árt egy kis változatosság. Azt is hallottad, hogy Cullenékhoz küldtek?
- Nem, azt nem. Aro folyton arról áradozik, hogy ahhoz képest, hogy mivel táplálkoznak, egész jó formában tartják magukat. Legalább most lesz esélyed megismerni őket. Bár mondjuk Edwardot meg a jövőbe látó testvérét már volt szerencsénk látni- utalt arra a találkozásra, mikor Edward öngyilkos akart lenni egy lányért, akiről azt hitte halott. Hiszen az a lány is ember! Azt hiszem, Bellának hívják. Kiderült, hogy nem is halt meg, félreértés volt az egész. Akkor még kicsit én is megvetettem Edwardot, mert egy halandóba szeretett bele. Most már kezdem megérteni.
- Kösz Dem. Máris jobb kedvem lett attól, hogy az arany szeműekkel kell töltenem egy kis időt. Viszont, ha nem bánnád, most már mennék a szobámba.
- Oké. Hello!
Mikor beértem az ajtóm mögé, olvasni kezdtem. Annyira belemélyedtem a könyvbe, hogy fel se tűnt, hogy már délelőtt van. Meg kell keresnem Emmát! Gyorsan végigrohantam a folyosón, majd kopogtam az ajtaján. Nem jött válasz. Óvatosan bekukucskáltam. Nem volt bennt. Valamiért rossz érzéssel töltött el az üres szoba látványa. Leszaladtam a bejárathoz, ahol Rebeccát láttam meg egy bögre forró csokival az asztala felé tartva.
- Szia, Rebecca! Nem láttad véletlenül Emmát?
- Jó reggelt Alec! Emma Heidivel van. Vásárolni mentek a városba. Valószínűleg csak este jönnek meg, hisz ismered Heidit.
- Köszi szépen- ezek szerint mégis Jane-nek mondom el az ötletem először.
(Emma)
Heidivel a vásárlás fárasztóbb volt, mint gondoltam. Pedig még csak egy órája vásárlunk, de máris mindkét kezem tele van csomagokkal. Épp indultunk volna be a cipőboltba, mikor megláttam egy vécét. Talán van valami ablaka a másik oldalon, ahol lesz esélyem megszökni.
- Figyelj! Nekem ki kell mennem a vécére, de te addig nyugodtan menj be a boltba- szólítottam meg.
Bólintott egyet, majd beviharzott az üzletbe. Bementem a mellékhelységbe. A szatyrokat odahajítottam a sarokba. Minél kevesebb cuccom van, annál könnyebben tudok elmenekülni. Szerencsémre nem csak egy bejárata volt a helyiségnek. Kinyitottam a másik ajtót és kiléptem egy forgalmas utcára. Tökéletes. Így bele tudok olvadni a környezetembe. Gyors lépésben megindultam a tömeg felé. Ha jól számítottam még negyedórám minimum van addig, hogy Heidi észrevegye eltűnésemet. Annyi idő alatt talán pont elérem a városhatárt. Ott majd vagy keresek egy taxit, vagy stoppolok, hogy eljussak Firenzébe. Az emberek csodálkozni fognak, hogy miért vagyok egyedül, de majd azt mondom, hogy autóbalesetet szenvedtünk és csak én éltem túl. Senki sem hinné el, hogy vámpírok végeztek velük. Idő közben megláttam a távolban a városhatárt jelző táblát. Futásnak eredtem. Mikor odaértem, egy autó sem volt a közelben, így sétálni kezdtem. Épp egy rét mellett sétáltam, mikor ismerős kacagás ütötte meg a fülemet. A rét felé néztem, és elakadt a lélegzetem. Nem messze tőlem a kishúgom ugrált össze-vissza, pillangókat kergetve. A lábam automatikusan indult el Mary felé, hiába súgta azt az eszem, hogy nem kéne. Mikor odaértem hozzá fel akartam emelni. Amint hozzá érhettem volna köddé vált az alakja. Ijedten néztem körbe, hogy hová tűnhetett, de sehol se láttam. Visszafordultam oda, ahol az előbb feltűnt. Visszahőköltem. Egy férfi bámult rám, gúnyos mosollyal az arcán. Hófehér bőre tompán csillogott. Fekete, kócos haja a szemébe lógott. Szeme vörösen izzott. Egy vámpír. Szóval Volterrán kívül is élnek vérszívók. A férfi egy lépést tett felém, mire én mozdulni akartam, de lábam nem engedelmeskedett akaratomnak.
- Ki… ki vagy te?- kérdeztem akadozva. - És, hová tűnt a húgom?
- Az első kérdésre fölösleges válaszolnom. A húgod pedig itt se volt. Tudod, van nekem egy olyan képességem, amivel látom szinte az összes gondolatodat és utána ki tudok belőle vetíteni neked bármit. Te azt hitted, hogy itt van a testvéred, miközben én csak elhitettem veled, hogy ide gyere- miközben beszélt mellette feltűntek a szüleim is. - Látod? Most is csak én hitetem el veled, hogy mellettem vannak a szüleid. Ne haragudj, hogy azt látattam veled, miszerint élnek a rokonaid, de muszáj volt idecsalogatnom téged. Már rettentően éhes vagyok.
Nem hiszem el. Képes voltam elhinni, hogy Mary itt van. Bárcsak ne szöktem volna meg. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszembe. Én nem ilyen vagyok. Nem szoktam csak úgy elmenekülni. Főleg nem olyanoktól, akik törődnek velem, akik szeretnek engem. Pár napja még én kívántam, hogy öljenek meg, most pedig rájöttem, hogy azzal szomorúságot okoznék másoknak. Például Alecnek. Még meg sem köszöntem neki, hogy megmentett és törődött velem. Égető érzést éreztem a nyakamnál. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem menekültem el a vámpírtól, és megharapott. Pokoli fájdalom járta át a testemet. Éles sikolyt hallottam a távolból. Tőlem származott a sikoly. A világ, szép lassan sötétült el előttem. Még mielőtt elvesztettem volna a tudatom, egy másik üvöltést is hallottam, de ez nem tőlem jött. Éreztem, hogy egyre lejjebb süllyedek az öntudatlanságba, mígnem teljesen elnyelt.
Valószínüleg jövőhét kedden hozok még egy fejezetet, majd olyan egy-két hétig nem leszek, mert nyaralni megyek.
2010. június 22., kedd
A szív hatalma- harmadik fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a harmadik fejezetet.
Jó olvasást!
A szív hatalma-harmadik fejezet
Az első nap
(Emma)
Reggel kopogásra ébredtem. Feltápászkodtam az ágyból és ajtót nyitottam. Az ajtóban az a nő állt, aki miatt itt vagyok.
- Jó reggelt Emma! Engem Heidinek hívnak. Igazán sajnálom, ami a szüleiddel történt. Én próbáltam lebeszélni őket, de nem ment. Csak azért jöttem, hogy szóljak ideje elkezdeni a munkádat. Az egyenruhádat már tegnap megkaptad. Gyorsan öltözz fel és utána megmutatom, hol fogsz dolgozni.
Tényleg megpróbálta lebeszélni anyuékat, hogy ne jöjjünk. Attól függetlenül még haragszom rá. Bementem a fürdőbe és öltözni kezdtem.
- Szeretsz vásárolni? Mert ha igen, akkor valamikor elmehetnénk ruhákat vásárolni neked- hallatszott át Heidi hangja.
Eszembe jutott egy terv. Ha elmegyek vele vásárolni, akkor lesz esélyem megszökni. Elég majd azt mondanom, hogy vécéznem kell.
- Hát persze, hogy szeretek. - még szerencse, hogy igazat mondtam különben hangom már elárult volna.
- Ez nagyszerű. Akkor megkérdezem Arot, hogy holnap mehetünk-e. Aznapra úgyis borult időt mondtak.
Mikor kiléptem, a kanapén ült és nagyon gondolkodott valamin. Biztos a vásárlást tervezte.
- Látom kész vagy. Akkor indulhatunk is.
Az utat az előcsarnokig szótlanul tettük meg. Mikor megérkeztünk, a recepciós pult mögött egy szőke hajú lány állt. Haját kibontva hordta. Ruhája megegyezett az enyémmel, innen sejtettem, hogy ő Rebecca, a munkatársam. Két-három évvel lehetett idősebb nálam. Mikor meglátta, hogy közeledünk, félénken elmosolyodott.
- Jó reggelt Heidi! Ő ki?- érdeklődve nézett rám, így láthattam szeme színét, ami barna volt. Rájöttem miért különbözik a többiektől, akik itt élnek. Ember volt. Kíváncsi vagyok, hogy került ide?
- Emma Wellsnek hívnak. Ezentúl, én is itt fogok dolgozni.
- Szia! Rebecca Thomson vagyok- mosolya már nem volt annyira félénk.
- Most, hogy összeismerkedtetek már megyek is. Majd Rebecca elmondja mi lesz a dolgod- Heidi már el is tűnt.
- Kérsz reggelit? Itt van mellettem a hűtő. Nyugodtan vegyél ki belőle bármit.
Kinyitottam a hűtőt és találtam benne egy tál spagettit. Megkerestem a mikrót és megmelegítettem. Mikor kész voltam lehuppantam egy székre.
- Nos, mi is lesz a munkám?
- Papírokat kell fénymásolnod majd, de jelen pillanatban nincs semmi fénymásolni való, úgyhogy beszélgessünk. Miért vagy itt?
- A családommal jöttem ide megnézni a kastélyt és Alec megmentett. És te?
- Én pár éve dolgozom itt. Állítólag Marcus valami nagyon távoli rokonom. Meg akart keresni engem. Épp időben talált rám. A házamban tűz volt. Bent égtem volna, ha nem ment meg. Azóta dolgozom itt.
- A családod?
- Ők a családom. Az igazi szüleim árvaházba adtak mikor megszülettem.
- Ó. Sajnálom. Hogyhogy ember vagy? Mármint itt rajtunk kívül nem él más ember.
- Szeretnék olyan lenni, mint ők. Aro megígérte, hogy hamarosan átvátoztat.
Remek. Én vagyok az egyedüli, aki nem akar vámpír lenni. Mindegy. Holnap úgyis megszököm. Gondolkodásom közepette látogató érkezett.
- Sziasztok, lányok! Jöttem megnézni, hogy megy Emnek a munka- de aranyos,már becenevet is adott nekem. Várjunk csak! Én most gyűlölöm Alecet. Nem szabad, hogy érdekeljen milyen nevet ad nekem.
- Kösz. Egész jól megy a munka, és Rebecca jó társaság is- hangom elég undokul csengett.
- Csak kérdeztem, de ha ennyire nem látsz szívesen, akkor már megyek is- azzal elsétált.
(Alec)
Miért ennyire undok? Oké tudom, hogy eléggé ki van bukva mindenkire, de akkor is. Egy ideig távol kéne tőle maradnom. Legalább addig, míg lenyugszik. Mióta Emma itt van, olyan furán érzem magam. Ahányszor meglátom, összeszorul a gyomrom. Lehet, hogy beteg vagyok, bár ez egy vámpírnál szerintem lehetetlen. Beszélnem kéne valakivel. De kivel? Ha Jane előtt kiejtem Emma nevét, akkor a húgom kinyír. A többiek meg kinevetnének. Inkább elmegyek a kedvenc gondolkodó helyemre. Vámpírrá válásom után leltem rá. Egy tisztáson van. Mellette egy tó terül el. A nap szinte mindig oda süt, ami nem zavar, mert élvezem az általa adott melegséget. Futásnak eredtem a hely felé. Ez az egyik dolog, amit élvezek az öröklétben. A másik az, hogy mindent sokkal élesebben látok. Megérkeztem. Azonnal ledőltem a fűbe. Élveztem, hogy ilyenkor ki tudok kapcsolni. Nem kell semmin sem aggódnom. Itt végre szabad lehetek. Sajnos nem tartott sokáig az egyedüllét. A bokrokon túl húgom lépéseit hallottam.
- Gondoltam, hogy itt vagy. Mindig ide jössz, ha egyedül akarsz lenni.
- Ha tudod, hogy egyedül akarok lenni, akkor miért jöttél ide?
- Mert azt is tudom, hogy valami bánt és, hogy annak a valaminek köze van Emmához. Úgyhogy kérlek, mondd el mi bánt. Ígérem, végig hallgatlak és megpróbálok megértő lenni- Jane-en látszott, hogy tényleg próbálkozik.
- Na, jó. Elmondom. Ha Emmával vagyok, összerándul a gyomrom és nem tudom mitől. Viszont Ő olyan utálatos velem. Nem tudom, mit csináljak. Ha nem vagyok vele ürességet érzek, viszont, ha vele vagyok, akkor úgy érzem távol kéne maradnom tőle.
- Először is. Te szerelmes vagy a lányba, azért viselkedsz így. Másodszorra: Fúj! Hogy tudsz belezúgni egy emberbe? Teljesen megőrültél? Ráadásul még csak nem is viszonozza az érzéseidet!- teljesen kikelve ordítozott. Tuti, hogy egész Volterra hallotta.
- Kérlek, nyugodj le! Azt ígérted megértő leszel. Amúgy, meg nem zúgtam bele Emmába.
- Azt ígértem megpróbálok megértő lenni, nem pedig azt, hogy az is leszek. Na, most, hogy meghallgattalak elvégeztem testvéri kötelezettségemet, úgyhogy visszamegyek a kastélyba. Szia!
Nem hiszem el. Tényleg azért hallgatott meg, mert úgy érezte muszáj? Egy terv kezdett kibontakozni bennem, amivel jobban megkedveltetem magam Emmával. Meg kell beszélnem a Mesterrel. Száguldani kezdtem a kastélyhoz.
2010. június 12., szombat
A szív hatalma- második fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet. Küldeném minden olvasómnak, remélem tetszeni fog nektek.Jó olvasást.
A szív hatalma-második fejezet
Új élet
Jane rám vetette magát. Már felkészültem rá, hogy itt a vég, de helyette csak dühödt morgásokat hallottam.
- Alec, azonnal add vissza a látásomat!
- Csak ha békén hagyod a lányt.
Kelletlenül engedett el. Biztos voltam benne, hogy pár csontom megrepedt. Hogy lehet ilyen erős? Arra már rájöttem, hogy nem emberek, de akkor mik?
- Úgy vélem a történteket kényelmesebb körülmények között kéne megbeszélnünk. Alec, kérlek, hozd fel a lányt a kastélyba. Ígérem addig nem bántjuk, míg nem tisztáztunk mindent- Aro futásnak eredt, utána a többiek. Alec felkapott és száguldani kezdett velem. Pillanatok alatt a csarnokban találtam magam.
- Gyermekem kérlek, gyere ide hozzám és add ide a kezed!- szólított fel Aro.
Bátortalanul mentem oda. Mikor megfogtam tenyerét olyan hideg volt, mint a jég. Mikor elengedte a kezem volt egy érzésem, miszerint már mindent tud rólam. Következő mondata is bizonyította sejtésemet.
- Igen Emma, jól gondolod, nem emberek vagyunk, hanem vámpírok. Sajnálom a szüleidet, de nekünk ők pusztán táplálékok voltak- utolsó szavainál lefagytam. Tudtam, hogy menekülnöm kéne, de nem ment és semmi értelme nem lett volna. Hirtelen émelyegni kezdtem és minden elsötétült előttem.
- Emma, Emma, jól vagy? Szerinted magához tér egyáltalán? Már egy teljes napja alszik. - a csodás hangra kinyitottam a szemem. Egy szobában voltam. Gyönyörű piros színben pompázott. Egy francia- ágyon feküdtem, ami előtt egy kényelmes kanapé volt. A szoba nem volt túl nagy, de az ízlésem szerint volt berendezve. Felültem és körülnéztem. Alecet és a nagydarab férfit láttam meg.
- Csipkerózsika felébredt. Hmm… tényleg egész jó kis csaj.
- Felix, takarodj!- parancsolt rá Alec. Az említett sértődötten távozott.
- Akkor most meg fogsz ölni?
- Nem. Kikönyörögtem, hogy maradhass recepciósként. Így Rebeccával együtt leszel. Bár Jane és Caius eléggé ellenezte, de végül a többség beleegyezett. Holnap fogsz kezdeni.
- Mi van akkor, ha én inkább halott szeretnék lenni, mint, hogy a vámpírok között éljek? Én ugyanis nem akarok itt élni. Mindenkit utálok itt- láttam, hogy szavaimmal megbántottam, de nem érdekelt.
Miért akarja ennyire, hogy maradjak? Lehet, hogy neki is tetszem? Emma verd ki ezt a hülyeséget a fejedből! Egy vámpír csak nem zúg bele a kajájába!
- Kérlek. Legalább egy hétig maradj recepciósként és, ha nem tetszik, akkor… megölünk, ígérem- nehezére esett kiejtenie az utolsó szavakat.
- Egy feltétellel. Ha mindent elmondasz a vámpírokról, meg arról, hogy ki az a Rebecca.
(ALEC)
- Egy feltétellel. Ha mindent elmondasz a vámpírokról, meg arról, hogy ki az a Rebecca- gyönyörű arca kíváncsiságról árulkodott.
- Rendben. Ezt a kívánságodat teljesíthetem. A vámpírok bőre hideg, szemük általában piros, bár ha állatvérrel táplálkozunk aranybarna lesz. Gyorsabbak vagyunk, mint az átlagember és a hallásunk, látásunk is sokkal kifinomultabb. Nem tudunk aludni és a napfényen csillog a bőrünk.
- Miért éltek embervéren?
- Mert a mester szerint attól erősebbek leszünk.
- Én azt akarom, hogy inkább állatvéren élj,- hangja parancsoló volt- különben nem beszélek veled.
Na, szuper. Megsértődött. Szavain elgondolkodtam. Az állatvérnek borzalmas íze van, de ha ettől boldogabb lesz, akkor muszáj lesz kipróbálnom.
- Erre még később visszatérünk.
- Te, hogy lettél ilyen lény?
- Nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy Aro a máglyahaláltól mentett meg engem és Jane-t- Azért akartak elégetni minket, mert különleges képességgel rendelkeztünk- előztem meg kérdését-, de most inkább beszéljünk rólad. Mesélj magadról!
- Firenzében születtem. Van egy öt éves húgom Mary. Nagyon szeretem, mindig meséket olvasok neki- hangja elcsuklott, és zokogni kezdett. Óvatosan átöleltem és próbáltam megvigasztalni. Eléggé érzékeny lány volt, de mondjuk megértem, hisz a családja meghalt. Én már nem is emlékszem a családomra. Remélem egy idő múlva ő is boldog lesz majd itt. Kintről Jane cipőjének hangját hallottam közeledni. Pár pillanat múlva kopogtak az ajtón.
- Szabad- hallottam Emma rekedt hangját.
- Nocsak, Alec is itt van. Bár gondolhattam volna. A mester küldött, hogy hozzam fel az egyenruhád, és mondjam meg, hogy mostantól ez lesz a te szobád. Testvérem kijönnél egy percre?
Követtem Jane-t az ajtón kívülre.
- Tudom, hogy beleestél, csak nem értem, hogy miért. Úgy is tudod, hogy Aro nem fogja örökké engedni, hogy ember maradjon, viszont vámpírrá változni nem akar. Így előbb vagy utóbb meg fog halni- zúdította rám a haragját.
- Nem akarom, hogy ő is olyan szörnyeteg legyen, mint amilyenek mi vagyunk, hanem azt akarom, hogy minél tovább éljen emberként.
- Rendben, de ne várd, hogy én ehhez jó képet vágjak.
- Ne bántsd őt! Megértetted?
Visszamentem Emmához, de őt időközben elnyomta az álom. Olyan békés volt és mintha álmában boldogabb lenne. Betakartam, majd csöndben kilopakodtam a szobából.
Emma szobája: http://www.hotelsopianae.hu/images/szoba_naszutas_01.jpg
2010. június 7., hétfő
A szív hatalma-első fejezet
Kicsit rövid lett, de majd igyekezek hosszabbat írni
Lehet, hogy itt a vég
- Kislányom, gyere már! –anyukám már türelmetlenül toporgott.
Emma Wells a nevem, idén lettem tizenhat. A napsütötte Firenze városában élek, szüleimmel és öt éves húgommal, Maryvel. Ma megyünk kirándulni Volterrába apa szülinapja alkalmából egy földalatti kastélyt megnézni. Útközben azon tűnődtem, milyen lehet a föld alatt élni. Álmodozásomból egy idegenvezető hangja rángatott ki. Huszonöt év körüli nő lehetett. Selymes fekete haját kontyba kötve hordta. Porcelánszerű bőrét fekete úti kabát takarta.
- Először járnak Volterrában? Ilyenkor a gyerekeket érdemes otthon hagyni- gyönyörű selymes hangja volt.
- A gyerekek is jönnek!- apa hangja nem tűrt ellentmondást.
- Akkor csatlakozzanak a csoporthoz- mutatott a közelben ácsorgó csapatra kelletlenül.
A turistacsoportunk útra kerekedett. Sok lépcsőzés és liftezés után végre a kastély főtermébe érkeztünk.
- Erre tessék. Itt láthatják az előcsarnokot, mely több mint ezer éves. Most pedig kövessenek a fő terembe.
Ahogy beléptünk, észrevettem középtájt három trónt. A középső előtt egy idős férfi állt. Bőre pergamen vékony volt, sötét haja vállát söpörte. Valószínűleg ő volt itt valami vezető féle. A trónok körül fekete egyenruhás emberek álltak. Az egyik fiú-nem lehetett nálam idősebb-különösen szép volt. Csinos barna haja kicsit a szemébe lógott, de jól állt neki. Ajka picit telt, bőre halvány. Szemébe néztem és hirtelen visszahőköltem. Szeme vörösen izzott. Biztos kontaktlencsét visel, nyugtattam magam.
- Üdvözlöm önöket a Volturi nevében az utolsó útjukon.- hogy értette ezt a fekete hajú?
Nem volt időm gondolkodni, minden olyan gyorsan történt. Az összes egyenruhás egyszerre lendült támadásba. Vérfagyasztó sikoly rázta meg több felől is az egész termet. Döbbenten néztem végig, hogy egy nagydarab pasi neki támad anyukámnak. Szőke hajú lány közeledett felém. Arca angyali mosolyra húzódott és én abban a pillanatban fájdalmak közt estem össze, de nem ordítottam. Pár pillanat múlva az érzés elmúlt és valaki felkapott. Futni kezdett velem, de olyan gyorsan, hogy émelyegni kezdtem. Az előbb biztosra vettem, hogy itt a vég. Hogy élhettem túl? Miért nem végeznek velem is? Megmentőm lassított, majd óvatosan leültetett a fűre.
- Jól vagy? Amúgy engem Alecnek hívnak. - mutatkozik be udvariasan. Felpillantok arcára és jóképű fiú néz vissza rám.
- Hogy lennék jól? Most néztem végig, hogy a családomat meggyilkolják. Majd utána valaki engem is meg akar ölni- könnyeim tehetetlenül folytak végig arcomon.
- Viszont te életben vagy. Ennek örülhetnél.
- Inkább lennék halott, de legalább akkor a szüleimmel lehetnék.
- Ajaj! Hamarosan úgy lesz, ugyanis a mester közeledik és szerintem végezni fog veled is és velem is- mutatott a távolba.
Valóban, nemsokára ott termettek előttünk a fekete csuklyások. Alec védekezőül elém ugrott.
- Ne merjétek bántani-kiáltotta mérgesen.
- Miért tetted ezt? Hisz ő csak ember-a szőke hajú lány undorodva ejtette ki az utolsó szót.
- Jane, drágám nyugodj meg. Testvéred előbb hadd magyarázza meg, hisz ráérünk- mondta a vezető.
- Na, de Aro! Egyértelműen meg kell ölnünk mind kettőt- morogott egy tejfel szőke hajú ember.
- Mint már mondtam nyugalom. Elvégre kíváncsiak vagyunk az indokra.
Jane nem várt. Rám rontott.
2010. június 6., vasárnap
Hello!
Úgy döntöttem, hogy én is megbróbálkozok a blog írással. Az Alkonyattal foglalkozik ez is azon bellül a Volturival. Ez az első blogom, remélem tetszeni fog.
Töri ismertető:
A Volturi a vámpír világ királyi családja. Embereket ölnek, hogy életben maradhassanak. Alec Volturi egy nap megment egy embert a haláltól. Ezzel bajok lavináját indítja el. A szív harca ez a szerelemért.
Ha tudni szeretnéd mi lesz ezek után olvasd el A szív hatalmát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
