A szív hatalma- harmadik fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a harmadik fejezetet.
Jó olvasást!

A szív hatalma-harmadik fejezet

Az első nap

(Emma)
Reggel kopogásra ébredtem. Feltápászkodtam az ágyból és ajtót nyitottam. Az ajtóban az a nő állt, aki miatt itt vagyok.
- Jó reggelt Emma! Engem Heidinek hívnak. Igazán sajnálom, ami a szüleiddel történt. Én próbáltam lebeszélni őket, de nem ment. Csak azért jöttem, hogy szóljak ideje elkezdeni a munkádat. Az egyenruhádat már tegnap megkaptad. Gyorsan öltözz fel és utána megmutatom, hol fogsz dolgozni.
Tényleg megpróbálta lebeszélni anyuékat, hogy ne jöjjünk. Attól függetlenül még haragszom rá. Bementem a fürdőbe és öltözni kezdtem.
- Szeretsz vásárolni? Mert ha igen, akkor valamikor elmehetnénk ruhákat vásárolni neked- hallatszott át Heidi hangja.
Eszembe jutott egy terv. Ha elmegyek vele vásárolni, akkor lesz esélyem megszökni. Elég majd azt mondanom, hogy vécéznem kell.
- Hát persze, hogy szeretek. - még szerencse, hogy igazat mondtam különben hangom már elárult volna.
- Ez nagyszerű. Akkor megkérdezem Arot, hogy holnap mehetünk-e. Aznapra úgyis borult időt mondtak.
Mikor kiléptem, a kanapén ült és nagyon gondolkodott valamin. Biztos a vásárlást tervezte.
- Látom kész vagy. Akkor indulhatunk is.
Az utat az előcsarnokig szótlanul tettük meg. Mikor megérkeztünk, a recepciós pult mögött egy szőke hajú lány állt. Haját kibontva hordta. Ruhája megegyezett az enyémmel, innen sejtettem, hogy ő Rebecca, a munkatársam. Két-három évvel lehetett idősebb nálam. Mikor meglátta, hogy közeledünk, félénken elmosolyodott.
- Jó reggelt Heidi! Ő ki?- érdeklődve nézett rám, így láthattam szeme színét, ami barna volt. Rájöttem miért különbözik a többiektől, akik itt élnek. Ember volt. Kíváncsi vagyok, hogy került ide?
- Emma Wellsnek hívnak. Ezentúl, én is itt fogok dolgozni.
- Szia! Rebecca Thomson vagyok- mosolya már nem volt annyira félénk.
- Most, hogy összeismerkedtetek már megyek is. Majd Rebecca elmondja mi lesz a dolgod- Heidi már el is tűnt.
- Kérsz reggelit? Itt van mellettem a hűtő. Nyugodtan vegyél ki belőle bármit.
Kinyitottam a hűtőt és találtam benne egy tál spagettit. Megkerestem a mikrót és megmelegítettem. Mikor kész voltam lehuppantam egy székre.
- Nos, mi is lesz a munkám?
- Papírokat kell fénymásolnod majd, de jelen pillanatban nincs semmi fénymásolni való, úgyhogy beszélgessünk. Miért vagy itt?
- A családommal jöttem ide megnézni a kastélyt és Alec megmentett. És te?
- Én pár éve dolgozom itt. Állítólag Marcus valami nagyon távoli rokonom. Meg akart keresni engem. Épp időben talált rám. A házamban tűz volt. Bent égtem volna, ha nem ment meg. Azóta dolgozom itt.
- A családod?
- Ők a családom. Az igazi szüleim árvaházba adtak mikor megszülettem.
- Ó. Sajnálom. Hogyhogy ember vagy? Mármint itt rajtunk kívül nem él más ember.
- Szeretnék olyan lenni, mint ők. Aro megígérte, hogy hamarosan átvátoztat.
Remek. Én vagyok az egyedüli, aki nem akar vámpír lenni. Mindegy. Holnap úgyis megszököm. Gondolkodásom közepette látogató érkezett.
- Sziasztok, lányok! Jöttem megnézni, hogy megy Emnek a munka- de aranyos,már becenevet is adott nekem. Várjunk csak! Én most gyűlölöm Alecet. Nem szabad, hogy érdekeljen milyen nevet ad nekem.
- Kösz. Egész jól megy a munka, és Rebecca jó társaság is- hangom elég undokul csengett.
- Csak kérdeztem, de ha ennyire nem látsz szívesen, akkor már megyek is- azzal elsétált.

(Alec)
Miért ennyire undok? Oké tudom, hogy eléggé ki van bukva mindenkire, de akkor is. Egy ideig távol kéne tőle maradnom. Legalább addig, míg lenyugszik. Mióta Emma itt van, olyan furán érzem magam. Ahányszor meglátom, összeszorul a gyomrom. Lehet, hogy beteg vagyok, bár ez egy vámpírnál szerintem lehetetlen. Beszélnem kéne valakivel. De kivel? Ha Jane előtt kiejtem Emma nevét, akkor a húgom kinyír. A többiek meg kinevetnének. Inkább elmegyek a kedvenc gondolkodó helyemre. Vámpírrá válásom után leltem rá. Egy tisztáson van. Mellette egy tó terül el. A nap szinte mindig oda süt, ami nem zavar, mert élvezem az általa adott melegséget. Futásnak eredtem a hely felé. Ez az egyik dolog, amit élvezek az öröklétben. A másik az, hogy mindent sokkal élesebben látok. Megérkeztem. Azonnal ledőltem a fűbe. Élveztem, hogy ilyenkor ki tudok kapcsolni. Nem kell semmin sem aggódnom. Itt végre szabad lehetek. Sajnos nem tartott sokáig az egyedüllét. A bokrokon túl húgom lépéseit hallottam.
- Gondoltam, hogy itt vagy. Mindig ide jössz, ha egyedül akarsz lenni.
- Ha tudod, hogy egyedül akarok lenni, akkor miért jöttél ide?
- Mert azt is tudom, hogy valami bánt és, hogy annak a valaminek köze van Emmához. Úgyhogy kérlek, mondd el mi bánt. Ígérem, végig hallgatlak és megpróbálok megértő lenni- Jane-en látszott, hogy tényleg próbálkozik.
- Na, jó. Elmondom. Ha Emmával vagyok, összerándul a gyomrom és nem tudom mitől. Viszont Ő olyan utálatos velem. Nem tudom, mit csináljak. Ha nem vagyok vele ürességet érzek, viszont, ha vele vagyok, akkor úgy érzem távol kéne maradnom tőle.
- Először is. Te szerelmes vagy a lányba, azért viselkedsz így. Másodszorra: Fúj! Hogy tudsz belezúgni egy emberbe? Teljesen megőrültél? Ráadásul még csak nem is viszonozza az érzéseidet!- teljesen kikelve ordítozott. Tuti, hogy egész Volterra hallotta.
- Kérlek, nyugodj le! Azt ígérted megértő leszel. Amúgy, meg nem zúgtam bele Emmába.
- Azt ígértem megpróbálok megértő lenni, nem pedig azt, hogy az is leszek. Na, most, hogy meghallgattalak elvégeztem testvéri kötelezettségemet, úgyhogy visszamegyek a kastélyba. Szia!
Nem hiszem el. Tényleg azért hallgatott meg, mert úgy érezte muszáj? Egy terv kezdett kibontakozni bennem, amivel jobban megkedveltetem magam Emmával. Meg kell beszélnem a Mesterrel. Száguldani kezdtem a kastélyhoz.