A szív hatalma- második fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a második fejezetet. Küldeném minden olvasómnak, remélem tetszeni fog nektek.Jó olvasást.

A szív hatalma-második fejezet

Új élet

Jane rám vetette magát. Már felkészültem rá, hogy itt a vég, de helyette csak dühödt morgásokat hallottam.
- Alec, azonnal add vissza a látásomat!
- Csak ha békén hagyod a lányt.
Kelletlenül engedett el. Biztos voltam benne, hogy pár csontom megrepedt. Hogy lehet ilyen erős? Arra már rájöttem, hogy nem emberek, de akkor mik?
- Úgy vélem a történteket kényelmesebb körülmények között kéne megbeszélnünk. Alec, kérlek, hozd fel a lányt a kastélyba. Ígérem addig nem bántjuk, míg nem tisztáztunk mindent- Aro futásnak eredt, utána a többiek. Alec felkapott és száguldani kezdett velem. Pillanatok alatt a csarnokban találtam magam.
- Gyermekem kérlek, gyere ide hozzám és add ide a kezed!- szólított fel Aro.
Bátortalanul mentem oda. Mikor megfogtam tenyerét olyan hideg volt, mint a jég. Mikor elengedte a kezem volt egy érzésem, miszerint már mindent tud rólam. Következő mondata is bizonyította sejtésemet.
- Igen Emma, jól gondolod, nem emberek vagyunk, hanem vámpírok. Sajnálom a szüleidet, de nekünk ők pusztán táplálékok voltak- utolsó szavainál lefagytam. Tudtam, hogy menekülnöm kéne, de nem ment és semmi értelme nem lett volna. Hirtelen émelyegni kezdtem és minden elsötétült előttem.
- Emma, Emma, jól vagy? Szerinted magához tér egyáltalán? Már egy teljes napja alszik. - a csodás hangra kinyitottam a szemem. Egy szobában voltam. Gyönyörű piros színben pompázott. Egy francia- ágyon feküdtem, ami előtt egy kényelmes kanapé volt. A szoba nem volt túl nagy, de az ízlésem szerint volt berendezve. Felültem és körülnéztem. Alecet és a nagydarab férfit láttam meg.
- Csipkerózsika felébredt. Hmm… tényleg egész jó kis csaj.
- Felix, takarodj!- parancsolt rá Alec. Az említett sértődötten távozott.
- Akkor most meg fogsz ölni?
- Nem. Kikönyörögtem, hogy maradhass recepciósként. Így Rebeccával együtt leszel. Bár Jane és Caius eléggé ellenezte, de végül a többség beleegyezett. Holnap fogsz kezdeni.
- Mi van akkor, ha én inkább halott szeretnék lenni, mint, hogy a vámpírok között éljek? Én ugyanis nem akarok itt élni. Mindenkit utálok itt- láttam, hogy szavaimmal megbántottam, de nem érdekelt.
Miért akarja ennyire, hogy maradjak? Lehet, hogy neki is tetszem? Emma verd ki ezt a hülyeséget a fejedből! Egy vámpír csak nem zúg bele a kajájába!
- Kérlek. Legalább egy hétig maradj recepciósként és, ha nem tetszik, akkor… megölünk, ígérem- nehezére esett kiejtenie az utolsó szavakat.
- Egy feltétellel. Ha mindent elmondasz a vámpírokról, meg arról, hogy ki az a Rebecca.
(ALEC)
- Egy feltétellel. Ha mindent elmondasz a vámpírokról, meg arról, hogy ki az a Rebecca- gyönyörű arca kíváncsiságról árulkodott.
- Rendben. Ezt a kívánságodat teljesíthetem. A vámpírok bőre hideg, szemük általában piros, bár ha állatvérrel táplálkozunk aranybarna lesz. Gyorsabbak vagyunk, mint az átlagember és a hallásunk, látásunk is sokkal kifinomultabb. Nem tudunk aludni és a napfényen csillog a bőrünk.
- Miért éltek embervéren?
- Mert a mester szerint attól erősebbek leszünk.
- Én azt akarom, hogy inkább állatvéren élj,- hangja parancsoló volt- különben nem beszélek veled.
Na, szuper. Megsértődött. Szavain elgondolkodtam. Az állatvérnek borzalmas íze van, de ha ettől boldogabb lesz, akkor muszáj lesz kipróbálnom.
- Erre még később visszatérünk.
- Te, hogy lettél ilyen lény?
- Nem nagyon emlékszem, de azt tudom, hogy Aro a máglyahaláltól mentett meg engem és Jane-t- Azért akartak elégetni minket, mert különleges képességgel rendelkeztünk- előztem meg kérdését-, de most inkább beszéljünk rólad. Mesélj magadról!
- Firenzében születtem. Van egy öt éves húgom Mary. Nagyon szeretem, mindig meséket olvasok neki- hangja elcsuklott, és zokogni kezdett. Óvatosan átöleltem és próbáltam megvigasztalni. Eléggé érzékeny lány volt, de mondjuk megértem, hisz a családja meghalt. Én már nem is emlékszem a családomra. Remélem egy idő múlva ő is boldog lesz majd itt. Kintről Jane cipőjének hangját hallottam közeledni. Pár pillanat múlva kopogtak az ajtón.
- Szabad- hallottam Emma rekedt hangját.
- Nocsak, Alec is itt van. Bár gondolhattam volna. A mester küldött, hogy hozzam fel az egyenruhád, és mondjam meg, hogy mostantól ez lesz a te szobád. Testvérem kijönnél egy percre?
Követtem Jane-t az ajtón kívülre.
- Tudom, hogy beleestél, csak nem értem, hogy miért. Úgy is tudod, hogy Aro nem fogja örökké engedni, hogy ember maradjon, viszont vámpírrá változni nem akar. Így előbb vagy utóbb meg fog halni- zúdította rám a haragját.
- Nem akarom, hogy ő is olyan szörnyeteg legyen, mint amilyenek mi vagyunk, hanem azt akarom, hogy minél tovább éljen emberként.
- Rendben, de ne várd, hogy én ehhez jó képet vágjak.
- Ne bántsd őt! Megértetted?
Visszamentem Emmához, de őt időközben elnyomta az álom. Olyan békés volt és mintha álmában boldogabb lenne. Betakartam, majd csöndben kilopakodtam a szobából.

Emma szobája: http://www.hotelsopianae.hu/images/szoba_naszutas_01.jpg