A szív hatalma- negyedik fejezet

Sziasztok!
Miközben ezt a bejegyzést írtam, azokban a percekben töltöttem be a 13-at. Úgyhogy szülinapom alkalmából megajándékozlak titeket egy újabb fejezettel. Remélem tetszeni fog nektek.

A szökés

(Alec)


Mikor beléptem a trónterembe Arot, Marcust és Caiust is ott találtam. Valami harcról vitatkoztak.

- Elnézést a zavarásért, de valamit szeretnék megbeszélni veletek.

- Add a kezed!- mondta sürgetően a Mester.

Odasiettem hozzá és kinyújtottam a kezem. Nagyon reméltem, hogy beleegyezik az ötletembe.

- Alec, én, a részemről belemegyek, de a többiek véleménye is számít. Drága testvéreim! Alec életmódot szeretne változtatni. Át akar térni az állatvérre. Szerintetek megengedjük neki?- fordult oda a testvéreihez.

- Aro, ugye nem gondolod komolyan, hogy hagyjuk neki. Sokkal gyengébb lenne, és a harcoknál nem vennénk hasznát- gondolhattam volna, hogy Caius ki fog akadni.

- Szerintem, amíg rendesen harcol, addig megpróbálkozhat vele, de nem értem, hogy miért akar ennyi év után változtatni a szokásain- remek, Marcus is megengedte.

- A szerelem miatt teszi. Emmába szerelmes- Caius felhorkant. Nem értem, miért gondolja mindenki azt, hogy szerelmes vagyok Emmába. Csak örülnék, ha jobban kedvelne.

- Nos, megfelel ez neked Alec?

- Tessék? Bocsánat nem figyeltem.

- Azt mondtuk, hogy kipróbálhatod az állatvért, viszont ahhoz el kéne menned Cullenékhoz. Carlisle barátommal megbeszélem, hogy mikor mehetsz el hozzájuk.

- Köszönöm nektek.

A Cullen családdal kell töltenem egy kis időt? Kicsit érdekes lesz, de majd kibírom valahogy. Már csak egy kérdés maradt: Hogy fogom közölni ezt a húgommal? Inkább előbb közlöm Emmával a jó hírt. Az legalább nem tűnik veszélyesnek. Elköszöntem a vezetőktől és kisiettem a teremből. Meg kell keresnem Emmát. Útközben még rápillantottam az órára, ami este tizenegyet mutatott. Inkább, holnap beszélek vele. Elindultam a szobám felé. Útközben összefutottam Demetrivel.

- Mi van haver? Hallottam Caiust arról bosszankodni, hogy vega akarsz lenni. Mindezt egy csajért.

- Néha nem árt egy kis változatosság. Azt is hallottad, hogy Cullenékhoz küldtek?

- Nem, azt nem. Aro folyton arról áradozik, hogy ahhoz képest, hogy mivel táplálkoznak, egész jó formában tartják magukat. Legalább most lesz esélyed megismerni őket. Bár mondjuk Edwardot meg a jövőbe látó testvérét már volt szerencsénk látni- utalt arra a találkozásra, mikor Edward öngyilkos akart lenni egy lányért, akiről azt hitte halott. Hiszen az a lány is ember! Azt hiszem, Bellának hívják. Kiderült, hogy nem is halt meg, félreértés volt az egész. Akkor még kicsit én is megvetettem Edwardot, mert egy halandóba szeretett bele. Most már kezdem megérteni.

- Kösz Dem. Máris jobb kedvem lett attól, hogy az arany szeműekkel kell töltenem egy kis időt. Viszont, ha nem bánnád, most már mennék a szobámba.

- Oké. Hello!

Mikor beértem az ajtóm mögé, olvasni kezdtem. Annyira belemélyedtem a könyvbe, hogy fel se tűnt, hogy már délelőtt van. Meg kell keresnem Emmát! Gyorsan végigrohantam a folyosón, majd kopogtam az ajtaján. Nem jött válasz. Óvatosan bekukucskáltam. Nem volt bennt. Valamiért rossz érzéssel töltött el az üres szoba látványa. Leszaladtam a bejárathoz, ahol Rebeccát láttam meg egy bögre forró csokival az asztala felé tartva.

- Szia, Rebecca! Nem láttad véletlenül Emmát?

- Jó reggelt Alec! Emma Heidivel van. Vásárolni mentek a városba. Valószínűleg csak este jönnek meg, hisz ismered Heidit.

- Köszi szépen- ezek szerint mégis Jane-nek mondom el az ötletem először.



(Emma)

Heidivel a vásárlás fárasztóbb volt, mint gondoltam. Pedig még csak egy órája vásárlunk, de máris mindkét kezem tele van csomagokkal. Épp indultunk volna be a cipőboltba, mikor megláttam egy vécét. Talán van valami ablaka a másik oldalon, ahol lesz esélyem megszökni.

- Figyelj! Nekem ki kell mennem a vécére, de te addig nyugodtan menj be a boltba- szólítottam meg.

Bólintott egyet, majd beviharzott az üzletbe. Bementem a mellékhelységbe. A szatyrokat odahajítottam a sarokba. Minél kevesebb cuccom van, annál könnyebben tudok elmenekülni. Szerencsémre nem csak egy bejárata volt a helyiségnek. Kinyitottam a másik ajtót és kiléptem egy forgalmas utcára. Tökéletes. Így bele tudok olvadni a környezetembe. Gyors lépésben megindultam a tömeg felé. Ha jól számítottam még negyedórám minimum van addig, hogy Heidi észrevegye eltűnésemet. Annyi idő alatt talán pont elérem a városhatárt. Ott majd vagy keresek egy taxit, vagy stoppolok, hogy eljussak Firenzébe. Az emberek csodálkozni fognak, hogy miért vagyok egyedül, de majd azt mondom, hogy autóbalesetet szenvedtünk és csak én éltem túl. Senki sem hinné el, hogy vámpírok végeztek velük. Idő közben megláttam a távolban a városhatárt jelző táblát. Futásnak eredtem. Mikor odaértem, egy autó sem volt a közelben, így sétálni kezdtem. Épp egy rét mellett sétáltam, mikor ismerős kacagás ütötte meg a fülemet. A rét felé néztem, és elakadt a lélegzetem. Nem messze tőlem a kishúgom ugrált össze-vissza, pillangókat kergetve. A lábam automatikusan indult el Mary felé, hiába súgta azt az eszem, hogy nem kéne. Mikor odaértem hozzá fel akartam emelni. Amint hozzá érhettem volna köddé vált az alakja. Ijedten néztem körbe, hogy hová tűnhetett, de sehol se láttam. Visszafordultam oda, ahol az előbb feltűnt. Visszahőköltem. Egy férfi bámult rám, gúnyos mosollyal az arcán. Hófehér bőre tompán csillogott. Fekete, kócos haja a szemébe lógott. Szeme vörösen izzott. Egy vámpír. Szóval Volterrán kívül is élnek vérszívók. A férfi egy lépést tett felém, mire én mozdulni akartam, de lábam nem engedelmeskedett akaratomnak.

- Ki… ki vagy te?- kérdeztem akadozva. - És, hová tűnt a húgom?

- Az első kérdésre fölösleges válaszolnom. A húgod pedig itt se volt. Tudod, van nekem egy olyan képességem, amivel látom szinte az összes gondolatodat és utána ki tudok belőle vetíteni neked bármit. Te azt hitted, hogy itt van a testvéred, miközben én csak elhitettem veled, hogy ide gyere- miközben beszélt mellette feltűntek a szüleim is. - Látod? Most is csak én hitetem el veled, hogy mellettem vannak a szüleid. Ne haragudj, hogy azt látattam veled, miszerint élnek a rokonaid, de muszáj volt idecsalogatnom téged. Már rettentően éhes vagyok.

Nem hiszem el. Képes voltam elhinni, hogy Mary itt van. Bárcsak ne szöktem volna meg. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszembe. Én nem ilyen vagyok. Nem szoktam csak úgy elmenekülni. Főleg nem olyanoktól, akik törődnek velem, akik szeretnek engem. Pár napja még én kívántam, hogy öljenek meg, most pedig rájöttem, hogy azzal szomorúságot okoznék másoknak. Például Alecnek. Még meg sem köszöntem neki, hogy megmentett és törődött velem. Égető érzést éreztem a nyakamnál. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem menekültem el a vámpírtól, és megharapott. Pokoli fájdalom járta át a testemet. Éles sikolyt hallottam a távolból. Tőlem származott a sikoly. A világ, szép lassan sötétült el előttem. Még mielőtt elvesztettem volna a tudatom, egy másik üvöltést is hallottam, de ez nem tőlem jött. Éreztem, hogy egyre lejjebb süllyedek az öntudatlanságba, mígnem teljesen elnyelt.

 
Valószínüleg jövőhét kedden hozok még egy fejezetet, majd olyan egy-két hétig nem leszek, mert nyaralni megyek.